Az IMDB szerint Barry Jenkins rendező legfontosabb inspirációs forrása a francia újhullám és ezt ha akarná sem tudná tagadni A Holdfény hosszan kitartott premier plánjaiban és a szereplők szószátyárságában is van valami "európai", annak ellenére, hogy a Miami szegény negyedében játszódó történet nem is lehetne ennél autentikusabb. Konkrétan a nyitójelenetben szereplő drogdílerről még most sem hiszem el, hogy nem tényleg az.
A közeg bemutatásából tehát jelesre vizsgázik a film, a színészi munka kivétel nélkül dícséretet érdemel. Mégsem ránt magával a Chiron felnövését három fázisban megmutató történet, talán mert sem konklúziója sem csattanója nincsen.
Inkább egy állapotot mutat be, a "gettó suliba" járó, kiközösített, feketebőrű és meleg Chiron örökké zavart, kényelmetlen állapotát és bármennyire hitelesen teszi, soha nem enged túl közel a fiúhoz. Minden szenvedés és érzelem, minden életszerű mozzanat dacára tablószerű marad. Olyan tabló, amit nagyon is is érdemes megnézni.
