HTML

Ciginyom

"Kell egy ember, aki vetítőgépet vált, amikor az egyik tekercs lefut és elkezdődik a másik. Megfigyelhetik, hogy a kép jobb felső sarkában néha felvillan egy jel… - Amit mi a szakmában csak ciginyomnak hívunk."

Tyler Durden

Facebook

Címkék

011 (1) 2013 (4) 2014 (1) 2015 (1) 2016 (3) 2017 (1) aaron taylor johnson (1) ajánló (1) akció (8) alan rickman (1) alejandro gonzález inárritu (1) amy adams (1) andrew garfield (1) animáció (1) A 100 legjobb film (2) benicio del toro (1) Bill Murray (1) blockbuster (5) bodó viktor (1) Chris Pratt (2) colin firth (1) családi (1) dal (1) dev patel (1) dicaprio (1) Doctor Who (1) dráma (22) DVD (1) emily blunt (1) emma stone (1) fantasy (1) feelgood (1) film (29) filmadaptáció (1) filmzene (2) fotók (1) Frank Langella (1) geek (6) háborús (2) hamus (1) harry potter (2) hegedűs d géza (1) horror (6) hugh jackman (1) indie rock (1) jake gyllenhaal (2) Jarmush (1) jj abrams (2) joaquin phoenix (1) john goodman (1) jonah hill (1) josh brolin (1) kaland (4) katasztrófa (1) képregény (5) komédia (5) konyv (8) krimi (2) kritika (13) lista (1) magyar (3) margot robbie (1) matt damon (1) mel gibson (1) michael fassbender (1) michael keaton (1) michael shannon (1) mozi (4) musical (1) nekrológ (1) oscar (1) oscar-díj (1) patrick stewart (1) pixar (1) premier (1) radnai márk (1) ridley scott (1) robert downey jr (1) robert redford (1) romantikus (6) Ron Howard (1) rooney mara (1) ryan gosling (1) sci-fi (21) scorsese (1) Sherlock (2) sorozat (4) soundtrack (1) spike jonze (1) star trek (1) star wars (1) steve carell (1) szinhaz (3) szövényi-lux balázs (1) szputnyik (2) tarantino (3) thriller (9) titanic (1) tom ford (1) trailer (9) trainspotting (2) tv (1) vígszínház (1) villámkritika (2) Vlog (1) vonatles (1) wall street farkasa (1) western (5) x-men (2) zene (9) Címkefelhő

Filmes Naplók

K. Feri - 2009201020112012,

2013, 2014, 2015, 2016, 2017

 Dal: Szabó Benedek és a Galaxisok - Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell)

2017.03.05. 23:16 K. Feri

Fene tudja, hogyan csinálja ez a srác, de a zenekarának annyira jól áll az indie rock, mint az összes magyar próbálkozásnak együttvéve. Az új Szabó Benedek és a Galaxisok lemez egy hónapja jelent meg Focipályákon sétálsz át éjszaka címmel, és ITT meg is hallgathatod az egészet.

Szólj hozzá!

Címkék: zene dal magyar indie rock

 Kritika: Logan (2017)

2017.03.03. 12:43 K. Feri

Ugorjunk kicsit vissza az időben. 2000 július 14-e van. Egy los angelesi moziterem hátsó sorában a 20th Century Fox legfontosabb emberei izgatottan fészkelődnek. A vásznon az X-men - A kívülállók pereg, az első igazán nagy költségvetésű szuperhősfilm. Büdzséje 75 millió dollárra rúg, többe került, mint a Jurassic Park és többe, mint a Matrix. A producerek nyugtalansának legfőbb oka, hogy az X-men egy széles körben alig ismert képregény, melyben furcsa kosztümös hősök küzdenek még furcsább kosztümös hősökkel. Hogyan lesz ebből siker? Enyhén szólva is óriási fiaskó lehetősége lebeg a film fölött. Brian Singer rendező azonban - túl a Közönséges bűnözők sikerén, tele ambícióval - mer nagyot álmodni. Ahelyett hogy filmje a cikiség olvadt Jar Jar figurákkal teli mocsarába süllyedne, az X-men a kétezres évek egyik legszexibb, legnagyobb menősége lesz.x-men-di-2.jpg

Tizenhét évvel később a boltok polcai Amerika Kapitányos mackósajttól és Deadpoolos wc papírtól roskadoznak. Ekkor érkezik meg a mozikba a Logan, melyben Hugh Jackman utoljára alakítja Wolverine-t, Patrick Stewart pedig Charles Xavier professzort. Na de van-e még spiritusz ebben az egész katyvaszban, főleg azután, hogy az utóbbi 17 év mennyire elhalmozott bennünket szuperhős mozikkal (köztük 9 db. X-men filmmel)? A válaszom egyértelmű és hirtelen, mint egy adamantium karommal átszúrt koponya: Igen, de még mennyire, sőt, csak ennek és így van értelme, ahogy itt történik.

A Logan ugyanis kb. akkora paradigmaváltás a szuperhősfilmek világában, mint anno az első X-men volt. Csak éppen más az irány: Singernek az volt a célja, hogy komolyan vehetővé és vagánnyá tegye az X-meneket, az, hogy elfeledtesse megannyi silány és ostoba képregényes próbálkozás emlékét a múltból. James Mangold pedig az utóbbi évek túlpörgetett, egyre inkább a fáradtság jeleit mutató képregényfilmjeivel szemben foglal állást, azokat rángatja le a mocsokba. Nem is akárhogy: egyrészt explicit erőszakosságával - ami a Wolverine képregényeknek mindig is része volt -, másrészt mindenféle pátoszos illúzió lerombolásával.logan2.jpg

Hosszú listát lehetne írni Mangold azon megoldásairól, amik szembe mennek a bejáratott hollywoodi kánonnal. A film világa zavarbaejtően komor. 2029-ben már alig vannak már mutánsok, Logan öreg és kiábrándult, ráadásul beteg: a testében lévő adamantium lassan megmérgezi őt. Talán csak Xavier néz ki rosszabbul nála, egyre kevesebb a tiszta pillanata, telepata képességét pedig nem tudja többé kordában tartani. Logan igyekszik gondoskodni róla, gyógyszerezi és sokat veszekszik vele. Se veled se nélküled kapcsolatuk olyan, mitha egy elcseszett csehov dráma szereplői lennének. Hugh Jackman az évek során eggyé vált a karakterrel, mindig is jól állt neki, de Logan ezúttal keserűbb, szarkasztikusabb, mint valaha. A 76 éves Patrick Stewart pedig elképesztő intenzitással és alázattal hozza az X-menek egykori vezetőjét. Laura, a Loganhez gyanúsan hasonló képességekkel rendelkező mutáns kislány megjelenése ad némi reményt szereplőinknek. Az öregek igyekeznek biztonságban eljuttatni Laurát az Édennek nevezett mutáns menedékhelyre, amiről azt sem tudják, valóban létezik-e.nintchdbpict000277500162.jpg

Reményt említettem? Miket beszélek... Majdnem végig az a nyomasztó érzés dominálja a filmet, hogy bármit is teszünk, a világ lassan elmegy mellettünk. Az egykori X-menek hőstettei már csak kopott képregényfüzetek egy fiókban. Rozsomák utolsó kalandja pedig egyáltalán nem kaland, hanem kényszeredett mészárszék, olyan, amit néha már majdnem kellemetlen nézni! De persze csak majdnem. Mert a készítők nem feledkeztek el az oldásként működő humorról, sem arról, hogy baszottul vagány és tabuktól mentes akciójelenetekkel kényeztessék a rajongókat.

Mindezt 127 millió dollárból hozták össze, ami mai mércével nézve sem kevés pénz. Az, hogy a stúdió ekkora összeget fektetett egy ennyire sötét képregényfilmbe, bizakodásra ad okot. Önálló filmként is helyt áll a Logan, mint apokaliptikus road movie, sokszor az Ember gyermekére emlékeztet. Az X-Men filmuniverzum részeként nézve pedig kifejezetten zseniális darab. Légkalapáccsal szedi darabokra a modern blockbusterek kényelmes húzásait, mer kényelmetlen lenni, hogy valami maradandóbb élményt nyújtson. A legváratlanabb pillanatokban elborzaszt, megnevettet, vagy könnyeket csal a szemedbe. Nem is rossz egy 17 éves hollywoodi franchisetól.

8/10

Szólj hozzá!

Címkék: sci-fi képregény akció dráma hugh jackman patrick stewart x-men

 Villámkritika: Holdfény (Moonlight, 2016)

2017.02.21. 14:04 K. Feri

Az IMDB szerint Barry Jenkins rendező legfontosabb inspirációs forrása a francia újhullám és ezt ha akarná sem tudná tagadni A Holdfény hosszan kitartott premier plánjaiban és a szereplők szószátyárságában is van valami "európai", annak ellenére, hogy a Miami szegény negyedében játszódó történet nem is lehetne ennél autentikusabb. Konkrétan a nyitójelenetben szereplő drogdílerről még most sem hiszem el, hogy nem tényleg az.moonlight1.jpg

A közeg bemutatásából tehát jelesre vizsgázik a film, a színészi munka kivétel nélkül dícséretet érdemel. Mégsem ránt magával a Chiron felnövését három fázisban megmutató történet, talán mert sem konklúziója sem csattanója nincsen.

Inkább egy állapotot mutat be, a "gettó suliba" járó, kiközösített, feketebőrű és meleg Chiron örökké zavart, kényelmetlen állapotát és bármennyire hitelesen teszi, soha nem enged túl közel a fiúhoz. Minden szenvedés és érzelem, minden életszerű mozzanat dacára tablószerű marad. Olyan tabló, amit nagyon is is érdemes megnézni.

7/10

Szólj hozzá!

Címkék: dráma villámkritika

 Kritika: Oroszlán (Lion, 2016)

2017.02.14. 11:54 K. Feri

India baromi nagy ország. Annyira, hogy a városokat többnapos vonatút köti össze, és az emberek területenként teljesen más - vagy csak alig hasonló - nyelvet beszélnek. Európában élve ez talán köztudott, mégsem igazán felfogható. Pár Wikipédia cikk elolvasása vagy egy gimnáziumi földrajz óra nem éppen adja velejét az ottani életnek. Már csak ezért is hasznosak a távoli országokat autentikusan bemutató filmek. Az Oroszlán első fele pedig pontosan ilyen, eredeti helyszíneken, helyi színészekkel, hindi és bangladesi nyelven rögzített életképek sorozata. Egy mélyszegénységben nevelkedett kisfiú, Saroo története, aki szerencsétlen körülmények között elveszett. (Ez a része működik legjobban a filmnek, de az összkép sem annyira hatásvadász, mint lehetne.)lion-sunny-pawar.jpg

Saroo a nyolcvanas évek végén elaludt egy vonatkocsiban és ismeretlen helyen ébredt, sokszáz kilóméterre falujától. Írástudatlan anyját esélytelen volt felkutatni, szülőfaluját szintén hiába keresték. Árvaházba került, onnan pedig egy ausztrál házaspárhoz (Nicole Kidman, David Wenham). A felnőtt Saroo (Dev Patel) már egyetemre jár, mikor fejébe veszi, hogy fölkutatja valódi rokonait. Pontos információk híján gyermekkori emlékeire hagyatkozik.

Az emlékek megidézése a film egyik erőssége. Minden bizonnyal a valódi Saroo elbeszélése alapján, pont annyira esetlegesen és darabosan jelennek meg, ahogy mindannyian emlékszünk gyermekkorunkra. Proust Az eltűnt idő nyomában című regényére rímel, amikor Saroo egy jelenetben tradícionális süteményt pillant meg az asztalon, ami az eltűnése előtti napokra emlékezteti. Ahogy a hős egyre jobban belelovallja magát a keresésbe, fokozatosan zárkózik el addigi életétől és egyre inkább a Google Earth megszállottjává válik.lion.jpgEnnek a keresésnek a drámája az egyetlen dolog, ami hagy némi kívánni valót maga után Garth Davis filmjében. Ha képes vagy átvészelni egy kis tengerre révedést zokogással meg-megszakítva, a barátnővel (az "alulhasznált" Rooney Mara) való kapcsolat elromlását majd instant megjavulását, némi konfliktust a mostohatestvérrel és természetesen a jószándékú ausztrál szülőkkel, szóval, ha átrágod magad ezeken, akkor jön a befejezés, amit.... Nem árulok el. Legyen elég annyi, hogy kellően megható és kimért, még Dev Patel Oscar jelölését is jogosnak érezteti.

Kár azért a néhány szeles, fakó-naplementés, indie-filmes látványba burkolt kötelező körért, amely Saroo vívódását hivatott bemutatni. Ám a végeredmény még így is egy nagyon szép film arról, hogy mennyire fontos (meg)ismerni a gyökereinket. Meg persze arról, hogy India egy baromi nagy ország.

7/10

Szólj hozzá!

Címkék: kritika film dráma dev patel rooney mara

 Kritika: Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals, 2016)

2017.02.09. 13:45 K. Feri

Tom Ford eredeti foglalkozását tekintve divattervező. Második filmje extravagáns ruhadarab lenne: az Éjszakai ragadozók ördögi bűnözőktől és vérbosszúra éhes áldozatoktól hemzseg, mint egy sötét thriller, mégis ez a tavalyi év legjobb romantikus filmje. (Persze csak ha elfogadjuk, hogy a szerelem nem feltétlenül a szappanoperák által meghatározott rózsaszín valami, hanem annál sokkal árnyaltabb és - időnként - veszélyesebb.)download.png

Susan (Amy Adams) relatíve sikeres művész. Polgárpukkasztó bemutatóján lelkesen tapsolnak a felső tízezerhez tartozó vendégek. Élete fényűző és üres, maga a rideg elegancia. Párja elhidegült tőle, munkájával elégedetlen, kétségünk sem lehet afelől, hogy rossz mederben folynak a dolgai. Csomagot kap volt férjétől, benne egy kézirat, Susan-nak ajánlva. Amint a nő olvasni kezd, elindul egy film a filmben. Edward (Jake Gyllenhaal) regénye egy nyomasztó bosszúsztörténet a texasi pusztában, egy család szörnyű tragédiája, ami analógiát szolgáltat kettejük kegyetlenül végződött kapcsolatához. (Susan otthagyta Edwardot egy tehetősebb férfiért.)

Szerintem az Edward regényét életre hívó alakítások adják a film lelkét. Először is Aaron Taylor Johnson, aki könnyed természetességgel lényegül át hillbilly suttyóvá. Az egyik pillanatban ártalmatlan paraszt, a következőben elemi gonoszság tör elő belőle. Jutalomjáték ez neki, de nem csak ő kap baromi jó lehetőségeket. A mindig zseniális Michael Shannon tüdőbeteg nyomozója majdnem éppen annyira elborult pszichopata, mint ő.6ab71d47a402693339a3734125b04b6d.jpg

A Nocturnal Animals első látásra is jól néz ki, idővel pedig képi univerzuma egyre több új réteggel bővül. Logikus és egyszerű vizuális koncepciót követ a direktor, ez pedig segíti a befogadást. A történet kacifántos síkjai látványosan elkülönülnek, egy darabig a jelen luxuskörnyezetének hideg szürkesége és a regénybeli Texas fülledt, "sárgás" világa váltakozik, melyhez később egy harmadik sík, a múlt csatlakozik be élénk színeivel. Ez a tálalás egyeseknek bosszantóan egyértelmű vagy túlságosan "művészkedős" lehet, de Ford célja ennél a filmnél nem a "nagy megfejtés", hanem az említett bosszú-analógia végigvitele.

Ezt pedig baromi jól csinálja! Könnyű az azonosulás Susannal, vele együtt éled meg a regény libabőrztető eseményeit, de betekinthetsz a múltjába is. Érted és érzed, mennyire megbánta, hogy véget vetett a kapcsolatának Edwarddal. És ekkor jön még a vége, egy rohadt nagy koppanás... De erről talán később. Olyan hullámvasút az Éjszakai ragadozók, amit ha végignézel, teljesen kifacsarva érezheted magad érzelmileg. De hát ilyen a szerelem is, nem igaz?

9/10

Szólj hozzá!

Címkék: western thriller romantikus jake gyllenhaal amy adams tom ford michael shannon aaron taylor johnson

 Kritika: Fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge, 2016)

2017.02.06. 13:20 K. Feri

Desmond gyermekkorára az első világháborúban megtört, alkoholista apja árnyéka vetül. Ennek az "erőszakos múltnak" kompenzálásaként vezet útja az andventista egyház találkozóira. A megváltó újabb eljövetele helyett azonban beköszönt a második világháború, a szövetségeseknek pedig emberanyag-utánpótlásra van szükségük. Desmondot még az sem tántorítja vissza a jelentkezéstől, hogy időközben rátalál élete szerelmére. A nehézségekkel teli kiképzést követően Okinawába vezénylik őt és társait, hogy megsemmisítő csapást mérjenek a szigetet védő japán seregre. A csodabogárnak tekintett fiú "lelkiismereti okból" megtagadja a fegyverhasználatot és szanitécként vesz részt az ütközetben.

Nem véletlen, hogy Mel Gibson jó rendezőként él a köztudatban. Szimbolikus erőszakkal - hektoliternyi vérrel - átitatott Passiója a kétezres évek egyik legfontosabb filmje. Ezért is fáj most leírni, hogy a Fegyvertelen katona - mely erőszak-ábrázolásban nagyon is emlékeztet a Passióra - nincs jól megrendezve. Pedig sok dolog eleve adott. Grandiózus látvány, felfokozott érzelmek, lassított felvételek zászlókról... Tipikus hollywoodi háborús mozi pörög a vásznon, az ebből fakadóan didaktikus, "szájhúzós" pillanatok fölött pedig eleinte még egész könnyű szemet hunyni...hacksaw-ridge-trailer.jpg

Mert hát a casting is kifejezetten érdekes. Hugo Weaving apa-figurájának vannak a leghitelesebb pillanatai, Vince Vaughn kiképzőtisztje kellően agresszív és meglepően humoros. Adrew Garfield Desmond-ja pedig már-már Forest Gumposan naív, éppen ezért (ennek ellenére?) kedvelhető. A romantikus szál csak oda van kenve, de legyünk elnézőek, hiszen itt a háború a lényeg. Abból pedig kapunk jócskán a film utolsó harmadában.

Már csak a megrázó csatajelenetek miatt is érdemes megemlíteni Spielberg mesterművét. Amikor ugyanis Gibson kamerája kiszabadul a csatatérre, a Ryan közlegény megmentésének háborús horrora sejlik föl előttünk. Aztán ez a horror nagyon hamar rajzfilmszerűen eltúlzott őrületté válik. Dehát ilyen a háború - gondolod most magadban és igazad van. Mégis, a bajtársa megcsonkított testét páncélnak használva előretörő, felajzott jenki nem rettenetes, sokkal inkább komikus.960_1.jpg

Ehhez vedd még hozzá, hogy ez a film - eredeti ígéretével szemben - nem Desmond Dossról, a Krisztus tanításait követő fegyvertelen katonáról szól. A vidéki suttyóról, aki emberfeletti erőfeszítések által mentette ki bajtársait egy teljesen kilátástalan helyzetből. Gibson arra használja Doss életének elképesztő eseményeit, hogy keresztény propagandafilmet forgasson. Felesleges itt bárminemű objektivitásra számítani: a barátnő modelltestű, angyali szépség, a katonák elvadult bunkók, a japán oldalon elpusztíthatatlan szörnyetegek. A hős teljesen egydimenziós. Nemes lelkű és makulátlan, valóságos csodatevő, aki egycsapásra krisztusi figurává válik a film végén. Társai vele együtt fordulnak vissza a halálos veszélybe (!), mert valahol elhagyta a Bibliáját.

Nincsen nekem különösebb bajom a giccsel, meg az elemelt pillanatokkal. A Fegyvertelen katona azért feküdte meg a gyomromat, mert a legrosszabb pillanataiban pontosan olyan, mint az utcán osztogatott jehova kiadványok illusztrációi: bárgyú és felszínes. A háború pedig alighanem nem ilyen.

4/10

Szólj hozzá!

Címkék: kritika film mel gibson dráma háborús andrew garfield

 Kritika: Kaliforniai álom (La La Land, 2016)

2017.02.01. 10:10 K. Feri

Két évvel ezelőtt Damien Chazelle vérfagyasztóan izgalmas pokoljárásra invitált meg. Zenészfilmnek álcázott sportfilmje, a Whiplash számomra nem csupán egy feltörekvő dobos sztorija, hanem vitairat. Provokatív és szikár, mint maga a szerepért Oscarral jutalmazott J.K. Simmons. Központi problémafölvetése a tehetség, a zseni és a kreativitás körül pörög egyre növekvő fordulatszámmal, miközben rávilágít, mennyire vékony a határ megsemmisülés és megdicsőülés között. Most rátérhetnék arra, hogy a La La land karakterei - ezúttal egy szerelmespár - a Whiplash főszereplőjéhez hasonlóan tévednek be az önmegvalósítás erdelyébe, hiszen valahol tényleg ez történik. Chazelle ezúttal egy elképesztő részletességgel és szívvel felépített mesterséges világba helyezi karaktereit. Akik egyébként kifejezetten szerethetőek. Mégsem tudom, mihez kezdjek ezzel a filmmel.
lalaland.jpg

Vegyük ezúttal romantikusra a figurát. Végtére is Los Angelesben járunk, a városban, melynek utcáin (és filmstúdióiban) több mint száz éve álmok és álmodozók születnek. Sebastian (Ryan Gosling) és Mia (Emma Stone) e világ szülöttei, előbbi a jazz, utóbbi a színészet megszállottja. Onnantól kezdve, hogy egymás mellé sodorja őket a langyos hollywoodi szél (mondom, romantikusra!), közösen próbálják valóra váltani álmaikat. Útjuk - mint általában - hullámhegyekkel és völgyekkel van tele és annak ellenére, hogy Chazelle mozija ízig-vérig musical, korántsem lehetünk biztosak a happy ending-ben. Mert annál azért árnyaltabb a kép.lalaland_hero.jpg

Illő megemlíteni a technikai bravúrokat. Vágás nélküli monumentális táncjelenet természetes fénynél felvéve az autópálya közepén. Gosling és Stone az 50-es évek romantikus filmjeit könnyeden, lazán megidéző valamennyi közös táncjelenete. Izgalmas játék a valódi és a mesterséges díszletek kombinálásával. A vágás úgy, ahogy van remek. A zene pedig messze igényesebb és tudatosabban felépített (ugyanakkor kevésbé slágeres), mint sok-sok műfajtárs dallistája. Mindezen tök jó húzások dacára én érzem magam kényelmetlenül, amikor valahogy nem akar beütni a retró fíling. Értem, de nem érzem. Én, aki seggemen ugrálva tapsoltam a Stranger Things legátlátszóbb filmes utalásainak, nem tudom ugyanígy gyermeki lelkesedéssel fogadni a La La Land tudatosan kreált, egyszerre modern és régimódi, színes-szagos világát. Hát persze, hiszen míg elválaszthatatlan gyermekkori kötelék szövődött köztem és Spielberg idegenjei, Stephen King rémségei között, addig semmi hasonlót nem tudok fölmutatni Fred Astaire-rel vagy Gene Kelly-vel.

Arra kérlek hát, Kedves Olvasó, hogy a megszokottnál szkeptikusabban tekints az írás alatti pontszámra. Ha nálam otthonosabban mozogsz a Hollywood csillogó hőskorának hangulatával átitatott, ugyanakkor drámai felhangoktól sem mentes La La Land varázsközegében, akkor ez a film tökéletes lehet számodra.

6/10

Szólj hozzá!

Címkék: zene film musical romantikus ryan gosling emma stone

 Két dal a Trainspotting 2-ből

2017.01.31. 14:50 K. Feri

Napok óta nem szabadulok tőlük, beleragadtak a lejátszómba, szóval kénytelen vagyok itt is megosztani őket. :)

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene trainspotting

 Kritika: Hell or High Water (2016)

2017.01.30. 11:39 K. Feri

Faluról jövök. Egy kétezer fős településen nőttem fel, a Dunántúl közepén. A legközelebbi valamirevaló város egy órányira van kocsival. A boltban a hét közepére üres a mélyhűtő, mert az emberek vagy otthon vágnak disznót, vagy egyszerűen nincsen pénzük húst venni. A legtöbben ritkán mozdulnak ki, hová is mennének. Talán van némi rálátásom arra, mit jelent az elszigetelődés, hiszen ismerem a magyar faluvilág gyanakvó, betokozódott alakjait.

Ha elképzelem, milyen lehet az élet Nyugat-Texasban, meg kell növelnem a távolságokat, az utak szélességét, a kocsik méretét, fegyvert kell helyeznem a kocsmai őskövületek farmergatyájába és kell még valami... Naív, elképzelt Texasom legfontosabb összetevője egy csipetnyi abból a "naplementébe lovaglós" vadromantikából, amit megannyi modern westerntől kaptam az évek során.hell-or-high-water-11-1200x513.jpg

David Mackenzie Oscar-jelölt filmje hamisítatlan western is lehetne. Egy szőrös tökű testvérpár sorra rabolja a környék bankjait, hiszen a boldogulásnak nincsen más útja az országnak ebben a lecsúszott - vagyis soha föl nem emelkedett - szegletében. Nyomukban két már-már komikus figura: egy nyugdíjazás előtt álló rendőrfőnök (Jeff Bridges) és indián kollégája, akik szünet nélkül szekállják egymást, főleg rasszista megjegyzéseket puffogtatva. Valamennyi karakterből árad a macsó életérzés, a környezet egyszerre festői és sivár, bárkinek bármelyik zsebében ott lapulhat és lapul is a hatlövetű...

Valami azonban nem klappol. Ez valahogy mégsem "az" a western. Tanner (Ben Foster) és Toby Howard (Chris Pine) randalírozása kicsit sem megdicsőült vagy stílusos sokkal inkább, brutális és realista. Az erőszak előbb komikus, majd egyre inkább nyers és esetleges, szinte dokumentarista. A célok is - a családi vagyon megtartása, a tartozások visszafizetése - egészen "drámaian" megalapozottak. Ezzel párhuzamosan a vén ranger és az indián szarkasztikus beszélgetései a texasiak, sőt a vidéki amerikaiak keserűségét visszahngozzák. Összességében elég sokszor eltolódik a hangsúly a klasszikus western atmoszféráról egyfajta társadalmi korrajz felé. A mai vidéki amerika tárul a szemünk elé, ahol egy kisváros lakói rideg természetességgel veszik üldözőbe a rablókat böszme nagy puskákkal és böszme nagy terepjárókkal. Ebben a világban még mindig dicsőségnek számít egy decens fejlövés. Az izgalmas, kifejezetten modern kamerakezelés és a szívszaggatóan szép beállítások (a film meglepően színes) éles kontrasztot teremtenek ezzel az "ember embernek farkasa" hangulattal.hohw_exf_og.jpg

Az angol "Come hell or high water" kifejezés (szó szerint fordítva: "Jöjjön pokol vagy özönvíz") egy determinált helyzetre utal. Akkor használják, ha valaminek mindenképp meg kell történnie. A testvérek tisztában vannak azzal, hogy a történetük nem fog romantikus "naplementébe lovaglással" végződni. Mégis, mindenáron végigviszik a céljukat. Nem tehetnek mást, hiszen ebben a zárt közegben egyszerűen nincs választási lehetőségük.

A Hell or High Water a súlyos mondanivaló, egy elszigetelt mikrovilág tűpontos bemutatása ellenére is van annyira szórakoztató, hogy helyt álljon a western klasszikusok sorában. Az utolsó jelenet líraisága a műfaj legjobbjait idézi. Bárcsak egyszer készülne egy hasonlóan éleslátó, kritikus és vagány film a magyar faluvilágról... Még lőni sem kéne olyan sokat benne!

9/10

Szólj hozzá!

Címkék: film western dráma

 Benyomások és Önreflexió – Trainspotting 2

2017.01.28. 14:32 holdenC

trainspotting2poster.png

Tizenhat éves lehettem amikor először láttam a Trainspottingot. Réz András ajánlásával egy hétfő éjjel a köztévén (akkor még M1). Drogprevenció volt filmművészettel összekapcsolva a műsorban. 

Az egész nem fogott meg még akkor. Csak a zene és a keretbe foglaló monológ. A zavaró (babás, kórházas) részeket át is aludtam valószínüleg. Mégis. Volt benne valami, ami miatt később meghatározó filmmé vált, amiért majd minden születésnapomon megnéztem, amiért lefordítottam görögre: Choose life, Διάλεξε ζωή!

Válaszd az életet! 

Náthás prekoncepciókkal indultam neki megnézni a második részt, amit két évtized után forgatott Danny Boyle az eredeti színész gárdával. Még James McAvoy is szeretett volna a filmbe kerülni. (John S. Baird rendezésében, Irving Welsh egy másik regényéből készült adaptációban, a Filthben, ő a főszereplő. Érdemes megnézni.) Hiába. Sőt szerencsére. Kedvelem McAvoy filmjeit és várom a Splitet is, viszont nem illene ebbe a közegbe.

A trailer és a soundtrack után, amit már korábban előrendeltem és biztos, hogy orrvérzésig fogom hallgatni - nem volt kérdes számomra hogy zseniális film lesz. Ha el is rontják, gondoltam, akkor is megmarad az első varázsa. Ay ossyevälogatott filmzene tartalmazza a klasszikus Lust for Life-t, Blondie-t, Queent és Frankie goes to Hollywoodtól a Relax-et, amelyek nagyon szépen olvadnak bele olyan újdonságokba, mint a Silk Wolf Alice-től, illetve több szeryemény is a Young Fathers hip-hop csapattól.

Màr csak a zsepihiányt és a dugót a moziig kellett leküzdenem, hogy kiderüljön melyik lesz: zsenialitás, korfilm vagy negyvenes lötyögés. 
Már az első snittel levettek a lábamról. Imádtam a filmet. Zseniális darab, még ha nem is hagy majd akkora nyomot mint ahogy azt az első verzió tette.

Bár nem vagyok még negyvenhat úgy mint Ewan McGregor karaktere, Mark Renton, kétszer kellett kimennem a mosdóba, a kis kommersz teámat (£2.9) szerencsésen nem ejtettem le a WC guriga tetejéről. Persze ha ha leejtettem se lett volna annyira epic, mint az eredeti klotyós jelenet, amiből most sem volt hiány. Szolidan vissza-vissza emlékezett a film végig az elsőre, ahogy életunk is csak egy lapos nyolcas a keréken. Foltozhatatlan. Kontrasztba hozza és közelebb hozza  a letűnt ifjúságunkat.

train-site_0.jpg

A sztori: A tékozló fiú 20 év után hazatér Edinborughba, ahol a régi bandát ugyanúgy találja. Nem tudtak kitörni az alkoholista/erőszakos/heroinista múltból, főleg hogy elhaladt és elfordult a világ tőluk két évtized alatt. Spud bár tiszta, véget akar vetni már mindennek, mert folyamatosan próbálkozik ugyan, a rendszer egyáltalán nem neki kedvez. Hiába dolgozik, egyszer elkésik, emiatt kirúgják, ami miatt nem kap több segélyt, így viszont a fiával sem kaphat láthatást. Betegsrác a már leáldozott családi pub üzemeltetője, kisstílű zsaroló, prosti futtató, kokainista, marihuana termesztő…a lista végtelen és kilátástalan. Begbie elég régóta börtönben, viszont annál rafkósabb, fékezhetetlen egy állat maradt.


Csak Rentonnak csillog ugyanúgy a szeme a felismerés ellenére, hogy hiába minden igyekezete, neki sem sikerult kitörnie. Hiába látja a konzumerizmus minden átkát, hiába él a társadalom perifériáján mind szociálisan, mind mentálisan, csak késön tudja elfogadni, hogy saját történelme turistája, aki nem tudja jóvá tenni bűnét, hogy anno felültette a barátait.
Ezért is próbál segíteni mindegyiknek. (Kettőnek legalábbis, Begbietől még mindenki fel mint a szar.) Spuddal megérteti, hogy függőnek lenni nem szégyen, hisz “mindenki fugg valamitol”. A mérget viszont nem a testünkből, hanem a fejünkből kell eltávolítani. A legszebb jelenetek így Spudé, aki végre végig pozitív visszajelzéseket kap a környezetétől és bár csak továbbra is egy junkie, képes lerázni láncait, hogy hegyeket döntsön le.

Renton beszáll Betegsrác és “partnere”, a bolgár prostituált Veronica biznisz tervébe, hogy EUs támogatással alakítsák át a pubot piroslámpás zónává. Pénz lesz,  a konkurencia viszont sérelmezi törekvéseiket. Szerencsére skót barátaink mindig a talpukra esnek és bár a becsületüktől megszabadíthatják őket, élni akarásuktól sosem.

t2-trainspotting-2-trailer.png

Gyönyörűen reflektál a film korszakunk és főleg az angliai bevándorlás problémájára; a versenyszféra pályázatimodelljére; a munkanélkuliség hierarchiájára; arra hogy egész életünket képesek vagyunk a múltba révedve leélni. Ugyanakkor hihetetlen idealizmussal adjuk oda mindenünket a következő generációnak, még ha csak egy nyeszlett, metroszexuális fajta is az, mint Begbie és Spud fiai.

Rengeteg ismétlődő kép fordul elő: elhagyott lakótelepről, roncstelepre daruzott autókról, zakatoló vonatokról és szökellő szarvasokról. Mégtöbb a fiatalságukra reflektáló vízió. Például hogy kinek a hibája volt Tommy halála, ki-kinek adta az első lövést, és hogy elvették egy kislány lehetőségét az élettől hamar. Együtt tudnak azonban élni ezzel. Nem is lehet máshogy.
Renton lefutja ugyanazokat az utcákat, amiket régen – most is üldözik, csak most közönség nélkül. Elmondja updatelt nagy monológját – a letűnt kor drogprevenciós szlogenjét korunkhoz igazítva. Válaszd, amit csak akarsz és fogadd el, hogy ennyi.
Spud ébren álmodik ugyanerről: a letűnt időkről. Kitörni vágyása viszont erősebb, mint valaha.  Ennek következtében fiatalságuk krónikása lesz.

trainspottingset.jpg

A büntetés sem maradhat el, mint ahogy az várható. Lesz-e feloldozás, csak az a kérdés?
Ha nem is, hőseink úgyis a talpukra esnek.
Kijózanító. Felemelő. Látványos.


10/10

Szólj hozzá!

Címkék: zene ajánló kritika film soundtrack trailer dráma trainspotting 2017 feelgood vonatles