HTML

Ciginyom

"Kell egy ember, aki vetítőgépet vált, amikor az egyik tekercs lefut és elkezdődik a másik. Megfigyelhetik, hogy a kép jobb felső sarkában néha felvillan egy jel… - Amit mi a szakmában csak ciginyomnak hívunk."

Tyler Durden

Facebook

Címkék

011 (1) 2013 (4) 2014 (1) 2015 (1) 2016 (3) 2017 (2) 2019 (1) aaron taylor johnson (1) ajánló (1) akció (9) alan rickman (1) alejandro gonzález inárritu (1) amy adams (1) andrew garfield (1) animáció (1) anime (1) Avengers (1) A 100 legjobb film (2) benicio del toro (1) Bill Murray (1) blockbuster (5) bodó viktor (1) Chris Pratt (2) colin firth (1) családi (1) dal (1) dev patel (1) dicaprio (1) Doctor Who (1) dráma (24) DVD (1) emily blunt (1) emma stone (1) Endgame (1) fantasy (1) feelgood (1) film (29) filmadaptáció (1) filmzene (2) fotók (1) Frank Langella (1) geek (6) háborús (2) hamus (1) harry potter (2) hegedűs d géza (1) horror (7) hugh jackman (1) indie rock (1) jake gyllenhaal (2) james cameron (1) Jarmush (1) jj abrams (2) joaquin phoenix (1) john goodman (1) jonah hill (1) josh brolin (1) kaland (4) katasztrófa (1) képregény (6) komédia (6) konyv (8) krimi (2) kritika (14) lista (2) magyar (3) margot robbie (1) matt damon (1) mel gibson (1) michael fassbender (1) michael keaton (1) michael shannon (1) mozi (4) musical (1) nekrológ (1) oscar (2) oscar-díj (1) patrick stewart (1) pixar (1) premier (1) radnai márk (1) ridley scott (1) road movie (1) robert downey jr (1) robert redford (1) robert rodriguez (1) romantikus (6) Ron Howard (1) rooney mara (1) ryan gosling (1) sci-fi (24) scorsese (1) Sherlock (2) sorozat (4) soundtrack (1) spike jonze (1) star trek (1) star wars (1) steve carell (1) szinhaz (3) szövényi-lux balázs (1) szputnyik (2) tarantino (3) thriller (10) titanic (1) tom ford (1) trailer (9) trainspotting (2) tv (1) Végjáték (1) vígszínház (1) villámkritika (4) Vlog (1) vonatles (1) wall street farkasa (1) western (5) x-men (2) zene (11) Címkefelhő

Filmes Naplók

K. Feri - 2009201020112012,

2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019

 Kritika: Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals, 2016)

2017.02.09. 13:45 K. Feri

Tom Ford eredeti foglalkozását tekintve divattervező. Második filmje extravagáns ruhadarab lenne: az Éjszakai ragadozók ördögi bűnözőktől és vérbosszúra éhes áldozatoktól hemzseg, mint egy sötét thriller, mégis ez a tavalyi év legjobb romantikus filmje. (Persze csak ha elfogadjuk, hogy a szerelem nem feltétlenül a szappanoperák által meghatározott rózsaszín valami, hanem annál sokkal árnyaltabb és - időnként - veszélyesebb.)download.png

Susan (Amy Adams) relatíve sikeres művész. Polgárpukkasztó bemutatóján lelkesen tapsolnak a felső tízezerhez tartozó vendégek. Élete fényűző és üres, maga a rideg elegancia. Párja elhidegült tőle, munkájával elégedetlen, kétségünk sem lehet afelől, hogy rossz mederben folynak a dolgai. Csomagot kap volt férjétől, benne egy kézirat, Susan-nak ajánlva. Amint a nő olvasni kezd, elindul egy film a filmben. Edward (Jake Gyllenhaal) regénye egy nyomasztó bosszúsztörténet a texasi pusztában, egy család szörnyű tragédiája, ami analógiát szolgáltat kettejük kegyetlenül végződött kapcsolatához. (Susan otthagyta Edwardot egy tehetősebb férfiért.)

Szerintem az Edward regényét életre hívó alakítások adják a film lelkét. Először is Aaron Taylor Johnson, aki könnyed természetességgel lényegül át hillbilly suttyóvá. Az egyik pillanatban ártalmatlan paraszt, a következőben elemi gonoszság tör elő belőle. Jutalomjáték ez neki, de nem csak ő kap baromi jó lehetőségeket. A mindig zseniális Michael Shannon tüdőbeteg nyomozója majdnem éppen annyira elborult pszichopata, mint ő.6ab71d47a402693339a3734125b04b6d.jpg

A Nocturnal Animals első látásra is jól néz ki, idővel pedig képi univerzuma egyre több új réteggel bővül. Logikus és egyszerű vizuális koncepciót követ a direktor, ez pedig segíti a befogadást. A történet kacifántos síkjai látványosan elkülönülnek, egy darabig a jelen luxuskörnyezetének hideg szürkesége és a regénybeli Texas fülledt, "sárgás" világa váltakozik, melyhez később egy harmadik sík, a múlt csatlakozik be élénk színeivel. Ez a tálalás egyeseknek bosszantóan egyértelmű vagy túlságosan "művészkedős" lehet, de Ford célja ennél a filmnél nem a "nagy megfejtés", hanem az említett bosszú-analógia végigvitele.

Ezt pedig baromi jól csinálja! Könnyű az azonosulás Susannal, vele együtt éled meg a regény libabőrztető eseményeit, de betekinthetsz a múltjába is. Érted és érzed, mennyire megbánta, hogy véget vetett a kapcsolatának Edwarddal. És ekkor jön még a vége, egy rohadt nagy koppanás... De erről talán később. Olyan hullámvasút az Éjszakai ragadozók, amit ha végignézel, teljesen kifacsarva érezheted magad érzelmileg. De hát ilyen a szerelem is, nem igaz?

9/10

komment

Címkék: western thriller romantikus jake gyllenhaal amy adams tom ford michael shannon aaron taylor johnson

 Kritika: Fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge, 2016)

2017.02.06. 13:20 K. Feri

Desmond gyermekkorára az első világháborúban megtört, alkoholista apja árnyéka vetül. Ennek az "erőszakos múltnak" kompenzálásaként vezet útja az andventista egyház találkozóira. A megváltó újabb eljövetele helyett azonban beköszönt a második világháború, a szövetségeseknek pedig emberanyag-utánpótlásra van szükségük. Desmondot még az sem tántorítja vissza a jelentkezéstől, hogy időközben rátalál élete szerelmére. A nehézségekkel teli kiképzést követően Okinawába vezénylik őt és társait, hogy megsemmisítő csapást mérjenek a szigetet védő japán seregre. A csodabogárnak tekintett fiú "lelkiismereti okból" megtagadja a fegyverhasználatot és szanitécként vesz részt az ütközetben.

Nem véletlen, hogy Mel Gibson jó rendezőként él a köztudatban. Szimbolikus erőszakkal - hektoliternyi vérrel - átitatott Passiója a kétezres évek egyik legfontosabb filmje. Ezért is fáj most leírni, hogy a Fegyvertelen katona - mely erőszak-ábrázolásban nagyon is emlékeztet a Passióra - nincs jól megrendezve. Pedig sok dolog eleve adott. Grandiózus látvány, felfokozott érzelmek, lassított felvételek zászlókról... Tipikus hollywoodi háborús mozi pörög a vásznon, az ebből fakadóan didaktikus, "szájhúzós" pillanatok fölött pedig eleinte még egész könnyű szemet hunyni...hacksaw-ridge-trailer.jpg

Mert hát a casting is kifejezetten érdekes. Hugo Weaving apa-figurájának vannak a leghitelesebb pillanatai, Vince Vaughn kiképzőtisztje kellően agresszív és meglepően humoros. Adrew Garfield Desmond-ja pedig már-már Forest Gumposan naív, éppen ezért (ennek ellenére?) kedvelhető. A romantikus szál csak oda van kenve, de legyünk elnézőek, hiszen itt a háború a lényeg. Abból pedig kapunk jócskán a film utolsó harmadában.

Már csak a megrázó csatajelenetek miatt is érdemes megemlíteni Spielberg mesterművét. Amikor ugyanis Gibson kamerája kiszabadul a csatatérre, a Ryan közlegény megmentésének háborús horrora sejlik föl előttünk. Aztán ez a horror nagyon hamar rajzfilmszerűen eltúlzott őrületté válik. Dehát ilyen a háború - gondolod most magadban és igazad van. Mégis, a bajtársa megcsonkított testét páncélnak használva előretörő, felajzott jenki nem rettenetes, sokkal inkább komikus.960_1.jpg

Ehhez vedd még hozzá, hogy ez a film - eredeti ígéretével szemben - nem Desmond Dossról, a Krisztus tanításait követő fegyvertelen katonáról szól. A vidéki suttyóról, aki emberfeletti erőfeszítések által mentette ki bajtársait egy teljesen kilátástalan helyzetből. Gibson arra használja Doss életének elképesztő eseményeit, hogy keresztény propagandafilmet forgasson. Felesleges itt bárminemű objektivitásra számítani: a barátnő modelltestű, angyali szépség, a katonák elvadult bunkók, a japán oldalon elpusztíthatatlan szörnyetegek. A hős teljesen egydimenziós. Nemes lelkű és makulátlan, valóságos csodatevő, aki egycsapásra krisztusi figurává válik a film végén. Társai vele együtt fordulnak vissza a halálos veszélybe (!), mert valahol elhagyta a Bibliáját.

Nincsen nekem különösebb bajom a giccsel, meg az elemelt pillanatokkal. A Fegyvertelen katona azért feküdte meg a gyomromat, mert a legrosszabb pillanataiban pontosan olyan, mint az utcán osztogatott jehova kiadványok illusztrációi: bárgyú és felszínes. A háború pedig alighanem nem ilyen.

4/10

komment

Címkék: kritika film mel gibson dráma háborús andrew garfield

 Kritika: Kaliforniai álom (La La Land, 2016)

2017.02.01. 10:10 K. Feri

Két évvel ezelőtt Damien Chazelle vérfagyasztóan izgalmas pokoljárásra invitált meg. Zenészfilmnek álcázott sportfilmje, a Whiplash számomra nem csupán egy feltörekvő dobos sztorija, hanem vitairat. Provokatív és szikár, mint maga a szerepért Oscarral jutalmazott J.K. Simmons. Központi problémafölvetése a tehetség, a zseni és a kreativitás körül pörög egyre növekvő fordulatszámmal, miközben rávilágít, mennyire vékony a határ megsemmisülés és megdicsőülés között. Most rátérhetnék arra, hogy a La La land karakterei - ezúttal egy szerelmespár - a Whiplash főszereplőjéhez hasonlóan tévednek be az önmegvalósítás erdelyébe, hiszen valahol tényleg ez történik. Chazelle ezúttal egy elképesztő részletességgel és szívvel felépített mesterséges világba helyezi karaktereit. Akik egyébként kifejezetten szerethetőek. Mégsem tudom, mihez kezdjek ezzel a filmmel.
lalaland.jpg

Vegyük ezúttal romantikusra a figurát. Végtére is Los Angelesben járunk, a városban, melynek utcáin (és filmstúdióiban) több mint száz éve álmok és álmodozók születnek. Sebastian (Ryan Gosling) és Mia (Emma Stone) e világ szülöttei, előbbi a jazz, utóbbi a színészet megszállottja. Onnantól kezdve, hogy egymás mellé sodorja őket a langyos hollywoodi szél (mondom, romantikusra!), közösen próbálják valóra váltani álmaikat. Útjuk - mint általában - hullámhegyekkel és völgyekkel van tele és annak ellenére, hogy Chazelle mozija ízig-vérig musical, korántsem lehetünk biztosak a happy ending-ben. Mert annál azért árnyaltabb a kép.lalaland_hero.jpg

Illő megemlíteni a technikai bravúrokat. Vágás nélküli monumentális táncjelenet természetes fénynél felvéve az autópálya közepén. Gosling és Stone az 50-es évek romantikus filmjeit könnyeden, lazán megidéző valamennyi közös táncjelenete. Izgalmas játék a valódi és a mesterséges díszletek kombinálásával. A vágás úgy, ahogy van remek. A zene pedig messze igényesebb és tudatosabban felépített (ugyanakkor kevésbé slágeres), mint sok-sok műfajtárs dallistája. Mindezen tök jó húzások dacára én érzem magam kényelmetlenül, amikor valahogy nem akar beütni a retró fíling. Értem, de nem érzem. Én, aki seggemen ugrálva tapsoltam a Stranger Things legátlátszóbb filmes utalásainak, nem tudom ugyanígy gyermeki lelkesedéssel fogadni a La La Land tudatosan kreált, egyszerre modern és régimódi, színes-szagos világát. Hát persze, hiszen míg elválaszthatatlan gyermekkori kötelék szövődött köztem és Spielberg idegenjei, Stephen King rémségei között, addig semmi hasonlót nem tudok fölmutatni Fred Astaire-rel vagy Gene Kelly-vel.

Arra kérlek hát, Kedves Olvasó, hogy a megszokottnál szkeptikusabban tekints az írás alatti pontszámra. Ha nálam otthonosabban mozogsz a Hollywood csillogó hőskorának hangulatával átitatott, ugyanakkor drámai felhangoktól sem mentes La La Land varázsközegében, akkor ez a film tökéletes lehet számodra.

6/10

komment

Címkék: zene film musical romantikus ryan gosling emma stone

 Két dal a Trainspotting 2-ből

2017.01.31. 14:50 K. Feri

Napok óta nem szabadulok tőlük, beleragadtak a lejátszómba, szóval kénytelen vagyok itt is megosztani őket. :)

 

komment

Címkék: zene trainspotting

 Kritika: Hell or High Water (2016)

2017.01.30. 11:39 K. Feri

Faluról jövök. Egy kétezer fős településen nőttem fel, a Dunántúl közepén. A legközelebbi valamirevaló város egy órányira van kocsival. A boltban a hét közepére üres a mélyhűtő, mert az emberek vagy otthon vágnak disznót, vagy egyszerűen nincsen pénzük húst venni. A legtöbben ritkán mozdulnak ki, hová is mennének. Talán van némi rálátásom arra, mit jelent az elszigetelődés, hiszen ismerem a magyar faluvilág gyanakvó, betokozódott alakjait.

Ha elképzelem, milyen lehet az élet Nyugat-Texasban, meg kell növelnem a távolságokat, az utak szélességét, a kocsik méretét, fegyvert kell helyeznem a kocsmai őskövületek farmergatyájába és kell még valami... Naív, elképzelt Texasom legfontosabb összetevője egy csipetnyi abból a "naplementébe lovaglós" vadromantikából, amit megannyi modern westerntől kaptam az évek során.hell-or-high-water-11-1200x513.jpg

David Mackenzie Oscar-jelölt filmje hamisítatlan western is lehetne. Egy szőrös tökű testvérpár sorra rabolja a környék bankjait, hiszen a boldogulásnak nincsen más útja az országnak ebben a lecsúszott - vagyis soha föl nem emelkedett - szegletében. Nyomukban két már-már komikus figura: egy nyugdíjazás előtt álló rendőrfőnök (Jeff Bridges) és indián kollégája, akik szünet nélkül szekállják egymást, főleg rasszista megjegyzéseket puffogtatva. Valamennyi karakterből árad a macsó életérzés, a környezet egyszerre festői és sivár, bárkinek bármelyik zsebében ott lapulhat és lapul is a hatlövetű...

Valami azonban nem klappol. Ez valahogy mégsem "az" a western. Tanner (Ben Foster) és Toby Howard (Chris Pine) randalírozása kicsit sem megdicsőült vagy stílusos sokkal inkább, brutális és realista. Az erőszak előbb komikus, majd egyre inkább nyers és esetleges, szinte dokumentarista. A célok is - a családi vagyon megtartása, a tartozások visszafizetése - egészen "drámaian" megalapozottak. Ezzel párhuzamosan a vén ranger és az indián szarkasztikus beszélgetései a texasiak, sőt a vidéki amerikaiak keserűségét visszahngozzák. Összességében elég sokszor eltolódik a hangsúly a klasszikus western atmoszféráról egyfajta társadalmi korrajz felé. A mai vidéki amerika tárul a szemünk elé, ahol egy kisváros lakói rideg természetességgel veszik üldözőbe a rablókat böszme nagy puskákkal és böszme nagy terepjárókkal. Ebben a világban még mindig dicsőségnek számít egy decens fejlövés. Az izgalmas, kifejezetten modern kamerakezelés és a szívszaggatóan szép beállítások (a film meglepően színes) éles kontrasztot teremtenek ezzel az "ember embernek farkasa" hangulattal.hohw_exf_og.jpg

Az angol "Come hell or high water" kifejezés (szó szerint fordítva: "Jöjjön pokol vagy özönvíz") egy determinált helyzetre utal. Akkor használják, ha valaminek mindenképp meg kell történnie. A testvérek tisztában vannak azzal, hogy a történetük nem fog romantikus "naplementébe lovaglással" végződni. Mégis, mindenáron végigviszik a céljukat. Nem tehetnek mást, hiszen ebben a zárt közegben egyszerűen nincs választási lehetőségük.

A Hell or High Water a súlyos mondanivaló, egy elszigetelt mikrovilág tűpontos bemutatása ellenére is van annyira szórakoztató, hogy helyt álljon a western klasszikusok sorában. Az utolsó jelenet líraisága a műfaj legjobbjait idézi. Bárcsak egyszer készülne egy hasonlóan éleslátó, kritikus és vagány film a magyar faluvilágról... Még lőni sem kéne olyan sokat benne!

9/10

komment

Címkék: film western dráma

 Benyomások és Önreflexió – Trainspotting 2

2017.01.28. 14:32 holdenC

trainspotting2poster.png

Tizenhat éves lehettem amikor először láttam a Trainspottingot. Réz András ajánlásával egy hétfő éjjel a köztévén (akkor még M1). Drogprevenció volt filmművészettel összekapcsolva a műsorban. 

Az egész nem fogott meg még akkor. Csak a zene és a keretbe foglaló monológ. A zavaró (babás, kórházas) részeket át is aludtam valószínüleg. Mégis. Volt benne valami, ami miatt később meghatározó filmmé vált, amiért majd minden születésnapomon megnéztem, amiért lefordítottam görögre: Choose life, Διάλεξε ζωή!

Válaszd az életet! 

Náthás prekoncepciókkal indultam neki megnézni a második részt, amit két évtized után forgatott Danny Boyle az eredeti színész gárdával. Még James McAvoy is szeretett volna a filmbe kerülni. (John S. Baird rendezésében, Irving Welsh egy másik regényéből készült adaptációban, a Filthben, ő a főszereplő. Érdemes megnézni.) Hiába. Sőt szerencsére. Kedvelem McAvoy filmjeit és várom a Splitet is, viszont nem illene ebbe a közegbe.

A trailer és a soundtrack után, amit már korábban előrendeltem és biztos, hogy orrvérzésig fogom hallgatni - nem volt kérdes számomra hogy zseniális film lesz. Ha el is rontják, gondoltam, akkor is megmarad az első varázsa. Ay ossyevälogatott filmzene tartalmazza a klasszikus Lust for Life-t, Blondie-t, Queent és Frankie goes to Hollywoodtól a Relax-et, amelyek nagyon szépen olvadnak bele olyan újdonságokba, mint a Silk Wolf Alice-től, illetve több szeryemény is a Young Fathers hip-hop csapattól.

Màr csak a zsepihiányt és a dugót a moziig kellett leküzdenem, hogy kiderüljön melyik lesz: zsenialitás, korfilm vagy negyvenes lötyögés. 
Már az első snittel levettek a lábamról. Imádtam a filmet. Zseniális darab, még ha nem is hagy majd akkora nyomot mint ahogy azt az első verzió tette.

Bár nem vagyok még negyvenhat úgy mint Ewan McGregor karaktere, Mark Renton, kétszer kellett kimennem a mosdóba, a kis kommersz teámat (£2.9) szerencsésen nem ejtettem le a WC guriga tetejéről. Persze ha ha leejtettem se lett volna annyira epic, mint az eredeti klotyós jelenet, amiből most sem volt hiány. Szolidan vissza-vissza emlékezett a film végig az elsőre, ahogy életunk is csak egy lapos nyolcas a keréken. Foltozhatatlan. Kontrasztba hozza és közelebb hozza  a letűnt ifjúságunkat.

train-site_0.jpg

A sztori: A tékozló fiú 20 év után hazatér Edinborughba, ahol a régi bandát ugyanúgy találja. Nem tudtak kitörni az alkoholista/erőszakos/heroinista múltból, főleg hogy elhaladt és elfordult a világ tőluk két évtized alatt. Spud bár tiszta, véget akar vetni már mindennek, mert folyamatosan próbálkozik ugyan, a rendszer egyáltalán nem neki kedvez. Hiába dolgozik, egyszer elkésik, emiatt kirúgják, ami miatt nem kap több segélyt, így viszont a fiával sem kaphat láthatást. Betegsrác a már leáldozott családi pub üzemeltetője, kisstílű zsaroló, prosti futtató, kokainista, marihuana termesztő…a lista végtelen és kilátástalan. Begbie elég régóta börtönben, viszont annál rafkósabb, fékezhetetlen egy állat maradt.


Csak Rentonnak csillog ugyanúgy a szeme a felismerés ellenére, hogy hiába minden igyekezete, neki sem sikerult kitörnie. Hiába látja a konzumerizmus minden átkát, hiába él a társadalom perifériáján mind szociálisan, mind mentálisan, csak késön tudja elfogadni, hogy saját történelme turistája, aki nem tudja jóvá tenni bűnét, hogy anno felültette a barátait.
Ezért is próbál segíteni mindegyiknek. (Kettőnek legalábbis, Begbietől még mindenki fel mint a szar.) Spuddal megérteti, hogy függőnek lenni nem szégyen, hisz “mindenki fugg valamitol”. A mérget viszont nem a testünkből, hanem a fejünkből kell eltávolítani. A legszebb jelenetek így Spudé, aki végre végig pozitív visszajelzéseket kap a környezetétől és bár csak továbbra is egy junkie, képes lerázni láncait, hogy hegyeket döntsön le.

Renton beszáll Betegsrác és “partnere”, a bolgár prostituált Veronica biznisz tervébe, hogy EUs támogatással alakítsák át a pubot piroslámpás zónává. Pénz lesz,  a konkurencia viszont sérelmezi törekvéseiket. Szerencsére skót barátaink mindig a talpukra esnek és bár a becsületüktől megszabadíthatják őket, élni akarásuktól sosem.

t2-trainspotting-2-trailer.png

Gyönyörűen reflektál a film korszakunk és főleg az angliai bevándorlás problémájára; a versenyszféra pályázatimodelljére; a munkanélkuliség hierarchiájára; arra hogy egész életünket képesek vagyunk a múltba révedve leélni. Ugyanakkor hihetetlen idealizmussal adjuk oda mindenünket a következő generációnak, még ha csak egy nyeszlett, metroszexuális fajta is az, mint Begbie és Spud fiai.

Rengeteg ismétlődő kép fordul elő: elhagyott lakótelepről, roncstelepre daruzott autókról, zakatoló vonatokról és szökellő szarvasokról. Mégtöbb a fiatalságukra reflektáló vízió. Például hogy kinek a hibája volt Tommy halála, ki-kinek adta az első lövést, és hogy elvették egy kislány lehetőségét az élettől hamar. Együtt tudnak azonban élni ezzel. Nem is lehet máshogy.
Renton lefutja ugyanazokat az utcákat, amiket régen – most is üldözik, csak most közönség nélkül. Elmondja updatelt nagy monológját – a letűnt kor drogprevenciós szlogenjét korunkhoz igazítva. Válaszd, amit csak akarsz és fogadd el, hogy ennyi.
Spud ébren álmodik ugyanerről: a letűnt időkről. Kitörni vágyása viszont erősebb, mint valaha.  Ennek következtében fiatalságuk krónikása lesz.

trainspottingset.jpg

A büntetés sem maradhat el, mint ahogy az várható. Lesz-e feloldozás, csak az a kérdés?
Ha nem is, hőseink úgyis a talpukra esnek.
Kijózanító. Felemelő. Látványos.


10/10

komment

Címkék: zene ajánló kritika film soundtrack trailer dráma trainspotting 2017 feelgood vonatles

 2016 legjobb filmjei

2017.01.26. 13:51 K. Feri

Cloverfield Lane 10 (10 Cloverfield Lane)

A név - úgy látszik - nem kötelez. Legalábbis, ha te vagy J.J. Abrams. Mert ez esetben zokszó nélkül használhatod újra megasikeres szörnyfilmed címét egy ahhoz alig köthető paranoia-thrillerhez. A maga műfajában mindkét film maradandó élmény és kiemelkedik a zsánertársak sorából. De ebben azért több a kurázsi. A Cloverfild Lane 10 John Goodmannek és az egyszerű de nagyszerű, figyelmedet érzékeny csápokkal rángató forgatókönyvnek hála a tavalyi év legfeszültebb mozis pillanatait tartogatta. Vigyázat, morbid humor!10-cloverfield-lane-image-1.jpg

Momentum: Könnyű esti kocogás egy titokzatos, nagy valami elől - természetesen csakis kiskacsamintás zuhanyfüggönyből készült vegyvédelmi ruhában.

 

Rendes fickók (The Nice Guys)

Shane Black immár évtizedek óta a buddy-moviek koronázatlan királya és egyelőre nem akaródzik neki elhagyni a képzeletbeli trónt. Jó ez nekünk így. A The Nice Guys pikírt karakterei csak úgy lubickolnak szerepükben, a film szétcsattan az energiától, ami hol erőszakban, hol fekete humorban kondenzálódik. Black felvállaltan a "pornó-alkohol-bajusz" tengelyen határozza meg a 70-es éveket és mindezt cseszettül szórakoztatóan teszi!

niceguy-facebookjumbo-v3.jpg

Momentum: A hős (Ryan Gosling) Chaplint idéző magánszáma a WC-ben, avagy "A pisztoly, az ajtó, a cigaretta és a színész".

 

Midnight Special

Ahogy a kritikában írtam: "A "high-concept" forgatókönyv és a felvállalt sci-fi elemek miatt 20 évvel ezelőtt ez a mozi simán elment volna nyár közepi blockbusternek, a mai elképesztő látványfilmdömping közepette azonban egyáltalán nem csoda, hogy a magyar mozik talán nem is fogják műsorukra tűzni. Ahhoz ez a film túl csendes. Ugyanakkor, hála a True Detective-ben is megismert hátborzongatóan szép mocsárvilág-hangulatnak, a szereplők jó értelemben vett "régimódiságának", és annak, hogy a szemünk előtt beteljesülő fantasztikum milyen elegánsan van felépítve (egészen a lezárásig), lélekemelő élmény lehet a Midnight Special. Elég hozzá csak egy kicsit hinni a csodákban."midnight-special-field-edit-xlarge.jpg

Momentum: Bármelyik olyan mozzanat, amit David Wingo nagyszerű zenéje kísér.

 

Swiss Army Man

Divat az "abszurd" jelzővel válogatás nélkül dobálózni, az egyszeri mozinéző mégis csak pislog, ha annyira megdöbbentően abszurd történettel találkozik, mint Hank (Paul Dano) útkeresése. Valahol ez is egy buddy-movie, csak éppen Hank barátja egy hulla. És hogy mi mindent tanulhat az egyszeri mozinéző egy finghajtással közlekedő halottól? Hát például azt, hogy a magány eléggé veszélyes sport, nem árt(ana) néha kivenni egy kis szabadságot.swiss_army_man_2.png

Momentum: Montázs arról, hogy mit és miért csinál a mai ember. A szöveg és a képek együgyűsége mögött hatalmas szív rejlik. (Meg egy félresiklott élet.)

 

Amerika Kapitány: Polgárháború (Captain America: Civil War)

Tudom, hogy eleged van a szuperhősökből, de azt mondom, bírd ki még egy kicsit. A Marvel egyre inkább hajlandóságot mutat arra, hogy szereplőit embereknek láttassa. Rohadtul menő embereknek, de mégiscsak embereknek, ez pedig egészen izgalmas. Egy egészen emberi konfliktusra épül a Civil War című filmmonstrum és némi moralizálást is megengedve magának nem felejt el az elmúlt év legkúlabb akciófilmjének lenni. Pont.captain-america-civil-war-trailer-1-iron-man-war-machine.jpg

Momentum: A reptéri csata úgy ahogy van tökéletes.

 

Érkezés (Arrival)

Az Arrival nem azért az utóbbi évek legjobb sci-fije, mert annyira újszerű vagy kreatív. Az időn kívül helyezkedő, azt egyfajta szövetként felfogó földönkívüliekkel már Kurt Vonnegut 5-ös számú vágóhídjában is találkozhattunk. A film legnagyobb ereje szerintem az, hogy Louise Banks (Amy Adams) személyes drámáján keresztül provokálja ki nézőjéből az alapvető filozófiai kérdést: Mi van ha minden eleve elrendeltetett? De tényleg. Mi van akkor?arrival_ending_explained_96.jpg

Momentum: Az idegenek első megjelenése a ködben.

 

Eddie a sas (Eddie The Eagle)

Mert Hugh Jackman annyira iszonyatosan menő a kiégett síugró szerepében. Mert az amúgy jóképű Taron Egerton annyira elragadóan csúnya és annyira szerethetően hülye. Egyszerűen csak azért, mert kellenek az ilyen "egyenes" filmek az önmegvalósításról.960.jpg

Momentum: Beszélgetés a zakkant finn csodaugróval a liftben, másodpercekkel a 90 méteres ugrás előtt.

 

Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet (Rouge One: A Star Wars Story)

Mondthatsz bármit, ez a film tele van jó pillanatokkal. A Sergio Leone westerneket idéző nyitójelenetet, az erő-érzékeny őrző sétáját a cikázó lézersugarak között, a kreatív és marha jól kinéző "űrbeállítások" valamelyikét egyaránt választhattam volna meghatározó momentumként. De az az igazság, hogy ha szívemre teszem a kezem, mégiscsak az alábbit kell választanom.star-wars-rogue-one-characters-names-vehicles.jpg

Momentum: Darth Fucking Vader saját kezébe veszi a dolgok irányítását.

 

A visszatérő (The Revenant)

Remek dolog, hogy A visszatérő ekkora hírverést kapott, hiszen ritkán kerül ennyire zsigeri alkotás az IMAX mozik vásznaira. Méltatták már eleget Innaritu és Emmanuel Lubezki kollaborációját, ráadásul a közösségi média szívügye, Dicaprio várva-várt oscar díja is szállítva lett. Nekem mégis Tom Hardy alakítása ragadt bele a tudatom legmélyebb zugaiba. (Pedig néha nem is értettem, mit mond.)the-revenant.jpg

Momentum: Az indiánok rajtaütnek a táboron. 

 

Zootropolis - Állati nagy balhé (Zootopia)

Elsősorban gyerekeknek készült animációs film sosem beszélt még ennyire nyíltan a társadalom rákfenéiről, korrupt politikusokról, rasszizmusról, kirekesztésről... Külön öröm pedig, hogy a Nice Guys mellett kaptunk tavaly egy ennyire szórakoztató nyomozós filmet. A Zootopia minden jelenete friss és laza: súlyos témákat jár körbe játszi könnyedséggel. Le vagyok nyűgözve.zootopia-movie-trailer-poster-2016-disney_bm7b.jpg

Momentum: "Lajhár ügyintéző" bármelyik megszólalása.

komment

Címkék: film filmzene sci-fi képregény animáció akció dráma 2016

 A 99. legjobb film - Frost/Nixon

2016.09.03. 01:35 K. Feri

komment

Címkék: dráma Frank Langella Ron Howard A 100 legjobb film

 A 100. legjobb film - Hervadó virágok

2016.09.01. 19:34 K. Feri

A 100. legjobb film - Hervadó virágok from Ciginyom Vlog on Vimeo.

komment

Címkék: Bill Murray Vlog A 100 legjobb film Jarmush

 Az első kép az új Alien filmből

2016.05.08. 11:42 enewryn

alien-covenant.jpg

 

komment

Címkék: film mozi sci-fi blockbuster 2016

süti beállítások módosítása