Ebben a posztban (és remélhetőleg a következő kettőben is) a teljesség igénye nélkül fogok emlteni néhány emlékezetes filmet az elmúlt évből. Ezt már csak a blog életébe ékelődött közel egy éves hiátus miatt is fontosnak tartom. Éppen ezért engedtessék meg, hogy szerepeltessek néhány 2014-es alkotást is a listán. Utánam!
Slow West
Ez a kifinomult szimbólumokkal és kiváló atmoszférával teli zsánerfilm a vadnál is vadabb nyugat legjavát ragadja meg. Mindenféle sallangtól mentesen. Hogy az azonosulást megkönnyítse ezzel a világgal, John Maclean rendező egy olyan fiút tett meg főszereplőnek, aki a lehető legtávolabb áll az "ember embernek farkasa" hozzáállástól. A skót arisztokrata srác (Kodi Smit-McPhee) naivsága, pozitív energiája és a kísérőjéül szegődő valódi cowboy (Michael Fassbender) nyerssége tökéletes alap ahhoz a kémiai reakcióhoz, amely a filmvégi, Tarantinohoz méltó leszámolásban teljesedik ki. A látványvilág pedig mindvégig egészen lenyűgöző.
Ex Machina
Igazi sci-fi gyöngyszem született ebből a - két Force Awakens-hez is asszisztáló remek színészt felvonultató - kamaradarabból. Úgy is meg lehet ragadni, hogy az Ex Machina Alex Garland frappáns válasza Spike Jonze-nak. Míg A nő (Her) esztétizálja a gép-ember szerelmet, ez az utópia eloszlatja valamennyi illúziónkat. Ebben a pillanatban még nagyon homályos, hogy meddig fejlődhetnek a mesterséges intelligenciák, de ha valaha is Ava-hoz hasonlóan öntudatra ébred egy gép, én nem szándékozom a közelben lenni.
Foxcather
Hollywood egyre zseniálisabb pszichopata karakterekkel borzongat meg minket, legyen szó képregény-gonoszokról (igen, még ma is a Sötét Lovag nemezise lebeg szemeim előtt) vagy országúti gyilkosokról (ijedten tekintek feléd, Javier Bardem). Hozzájuk mérhető őrültet prezentál nekünk a Foxcatherben Steve Carell és mondhatom, izzó jelenlététől a vér is megfagyott bennem. Arról meg majdnem el is feledkeztem, hogy Chaning Tatum mennyire jó ebben a filmben! De tényleg!!!
Liza a rókatündér
El sem tudom mondani, mennyire hálás lehet a magyar néző a Liza a rókatündér megszületéséért. És itt most végre nem csak az épkézláb forgatókönyvről, a nagyszerűen castingolt színészekről lehet beszélni. A film kiváló díszletei következetesen alapoznak meg egy ismerős, mégis ismeretlen, élő, lélegző fantázia-Budapestnek. A teremtett világ kapcsán méltán hoozták fel Wes Anderson és Jean-Pierre Jeunet nevét. Eléggé felemelő érzés Ujj Mészáros Károly nevét velük egy lapon említeni.
Hétköznapi vámpírok (What We Do In Shadows)
Illyen brilliáns műfajparódia nem születik minden évben! A film vámpírjai típusfigurák, szépen megfeleltethetők Anne Rice teremtményeitől Nosferatun át egészen Drakuláig. Taika Vaititi és Jemanie Clement rendezők gátlástalanul pikírozzák ki e mítoszokat, az elképesztő blődség mögött pedig sokkal több tisztelet sejlik föl, mint megannyi újdonsült vérszívó eposzban (melyeknek címeit inkább le sem írom) együttvéve. A Hétköznapi vámpírok istentelenül vicces!
A lista hamarosan bővülni fog, maradjatok velem! :)
