A kvantumfizika iránt kicsit is érdeklődők tudják, hogy világunk mögött olyan erők működnek, melyeket szinte lehetetlen felfogni, legalábbis egy teljesen másfajta, a hétköznapitól eltérő érzékelést követelnek meg. Érzésem szerint talán erre épül az a gondolati mag, amely végigkísérni látszik Jef Nichols eddigi munkásságát. Elég csak a Take Shelter bunkerépítő főszereplőjét - a mindig nagyszerű Michael Shannon alakításában - gyötrő "túlvilági" látomásokra gondolnunk.
A jellegzetesen fülledt, szúnyogzajjalteli louisianai alkonyatban két sötét alak indul útnak. Kocsijuk hátsó ülésén egy sápadt kisfiú lapozgatja Superman kalandjait. A hírek szerint gyerekrablás történt, ez azonban nyilvánvalóan nem igaz, a tíz év körüli Alton ismeri mindkét "elrablóját", ahogy azt is tudja, hova tartanak. A hely koordinátáit ő maga adta meg korábban. A srác rendre olyan dolgokat művel, lát és érez, amik túlmutatnak a világ általunk ismert szabályain. Alton más, mint mi, valami "több" rejtőzik benne. Ez persze sokak számára félelmetes: egy vallási szekta mellett az FBI is a fiú nyomában lohol. Elképzelésünk sincs, mi fog történni, ha Alton adott időben a megadott helyen lesz, de Roy és Lucas törvényt nem ismerve segítik, hogy odajuthasson.
A független-filmes körökben méltán elismert Nichols első stúdiófilmje egy misztikus road movie, mely olyan elődök által kikövezett úton halad, mint a Travolta közreműködésével készült Csodabogár (Phenomenon), vagy a sokak által elfeledett Arc (Powder). A középpontban itt is egy különleges képességekkel felruházott karakter áll, aki nézőpontoktól függően lehet egy minden eddiginél pusztítóbb fegyver, vagy akár az új messiás is.
A fiatal direktor ügyesen játszik a misztikummal, de szerencsére a fent említett filmeknél jóval sötétebb, realisztikusabb tónust üt meg. A Midnight Special szereplői vívódva hoznak súlyos döntéseket, melyek valódi következményekkel járnak. Ennek köszönhetően szerencsére nem kell az alapsztori által elsőre kínálkozó vasárnap délutáni matiné részeseié válnunk. Egy családi dráma tárul a szemünk elé, melyben az mutatkozik meg, hogy mennyire szép és fájdalmas, nemes és keserű az elengedés gesztusa egy szülő-gyermek kapcsolatban. Roy számára mindennél fontosabb a fiú boldogulása, innen nézve pedig nagyon is érthető a rendező bevallása, miszerint a filmet önmaga apává válása ihlette. A végig jelenlévő rezignált hangulatot szerencsére kedvesen törik meg Adam Driver nyomozójának bájosan esetlen pillanatai.
Vannak kifejezetten döcögős és lassú részei is Alton utazásának, ide tartozik a kissé levegőben lógó és az első óra visszafogottságához mérten túlságosan hollywoodi befejezés is, de ezt tudjuk be a forgalmazó nyomásának. A "high-concept" forgatókönyv és a felvállalt sci-fi elemek miatt 20 évvel ezelőtt ez a mozi simán elment volna nyár közepi blockbusternek, a mai elképesztő látványfilmdömping közepette azonban egyáltalán nem csoda, hogy a magyar mozik talán nem is fogják műsorukra tűzni. Ahhoz ez a film túl csendes. Ugyanakkor, hála a True Detective-ben is megismert hátborzongatóan szép mocsárvilág-hangulatnak, a szereplők jó értelemben vett "régimódiságának", és annak, hogy a szemünk előtt beteljesülő fantasztikum milyen elegánsan van felépítve (egészen a lezárásig), lélekemelő élmény lehet a Midnight Special. Elég hozzá csak egy kicsit hinni a csodákban.
