Ez most nem az első, és biztosan nem is az utolsó eset a filmtörténetben, hogy valaki szerelmes lesz egy mesterséges intelligenciába. Legutóbb a nagyszerű Black Mirror sorozatban (Be right Back - második évad, első rész) láthattunk nagyon hasonló felállást, mint A nő alaphelyzete. Spike Jonze rendkívül érzékeny pontokon nyúl a témához. Van annyira rohadék, hogy makacsul ragaszkodik hozzá, hogy romantikus filmet csináljon ebből a sztoriból. (Továbbra is hangsúlyozom, hogy egy számítógép és egy ember szerelméről beszélünk.)
Nem is konkrétan a gép-ember szerelem zavarbaejtő, hanem az a társadalmi és egzisztenciális létállapot, amiben ez meg tud valósulni. Spike Jonze jövőképe számomra félelmetes volt, mert mindenki annyira introvertált benne (élen a "köldökigfölhúzottnadrágos nerddé" átlényegülő Joaquin Phoenix-szel). És azért volt félelmetes, mert ma is mindenki kurvára introvertált bír lenni a valódi hétköznapokban. Szóval A nő nem a szerelmi gondok miatt fájt a legjobban.