A Sherlock harmadik évadzáró epizódjáról
Most vagy az én ingerküszöböm ilyen nagyon alacsony, vagy a Sherlock harmadik évadának záró epizódja tényleg nagyon király volt. Féltem tőle, ugyanakkor nagyon vártam is. Éreztem, hogy erre a részre tartogatják a nagy durranást.
Nem azt mondom, hogy az első két epizód ne lett volna jó, csak annyira más és szokatlan, hogy ennyire humorosra vették a figurát. Sokszor a saját maga paródiájának éreztem (persze ez nem vett vissza az élvezhetőségből). De azok után, hogy a második évad olyan komoly fináléval zárt, furcsa volt ez a sitcom-i könnyedség. A His last vow még többet hozott, mint az előző két évad bármelyik része.
Hol vicces volt, hol megdöbbentő, hol sokkoló, majd megint vicces. És akkor megint egy fordulat, amire nem számítottam...szédítő élmény! Az előző két epizód könnyed ráérőssége után a mostani pörgött, mint egy búgócsiga.
És hát a fő gonosz! Charles Augustus Magnussen veszélyes volt, mint egy patkány és azért mondom, hogy patkány, mert azok mindenhol ott vannak, és annak ellenére, hogy picik és jelentéktelennek látszanak, képesek leigázni egy egész világot. Magnussen is ilyen. Nem politikus, nem akar sem miniszterelnök lenni, sem hadvezér, nem vezet titkos maffia csoportot, csak egy sima üzletember, aki egyszerűen csak TUD. De mindent! És sokkal veszedelmesebb mindent tudni, mint csak szimplán gyilkolászni másokat. Mert hát, a tudás hatalom és milyen könnyű megszerezni úgy a hatalmat, hogy te minden mocskos, piti ügyét tudod azoknak, akik birtokolják azt. De nem csak az ő titkukat, mindenkiét. Lehet, hogy jobban félnék egy olyan embertől, aki tudja a legféltettebb titkaimat, mint attól az embertől, aki „csak” egy uzit fog rám. Ő az igazi gonosz.
Természetesen a világért sem kisebbíteném Moriarty gonoszságát, csak az igazat megvalva, az ő karaktere szerethető volt. Beteg volt, de viccesen beteg. A humoros kis idióta, aki szeret játszadozni, de igazából nem harap.
De Magnussent le akartam köpni, sőt mi több a saját beleivel akartam megfojtani, annyira undorító volt az a karakter. Pofátlan, gennyes seggfej, aki mindenkinél feljebbvalónak hiszi magát, aki úgy érzi, bármit megtehet következmények nélkül… És sokszor igaza is van.
Lars Mikkelsen jó választás volt erre a szerepre, mert nemcsak Magnussen volt tökéletes és érdemes ellenfél Sherlocknak, de Mikkelsen is Cumberbatch-nek. Mellette nemcsak Cumberbatch vitte a jeleneteket, hanem igenis osztoznia kellett rajtuk.
És hát a legvége! No de, nem akarom ezt ide leírni, ezt meg kell nézni.
