Desmond gyermekkorára az első világháborúban megtört, alkoholista apja árnyéka vetül. Ennek az "erőszakos múltnak" kompenzálásaként vezet útja az andventista egyház találkozóira. A megváltó újabb eljövetele helyett azonban beköszönt a második világháború, a szövetségeseknek pedig emberanyag-utánpótlásra van szükségük. Desmondot még az sem tántorítja vissza a jelentkezéstől, hogy időközben rátalál élete szerelmére. A nehézségekkel teli kiképzést követően Okinawába vezénylik őt és társait, hogy megsemmisítő csapást mérjenek a szigetet védő japán seregre. A csodabogárnak tekintett fiú "lelkiismereti okból" megtagadja a fegyverhasználatot és szanitécként vesz részt az ütközetben.
Nem véletlen, hogy Mel Gibson jó rendezőként él a köztudatban. Szimbolikus erőszakkal - hektoliternyi vérrel - átitatott Passiója a kétezres évek egyik legfontosabb filmje. Ezért is fáj most leírni, hogy a Fegyvertelen katona - mely erőszak-ábrázolásban nagyon is emlékeztet a Passióra - nincs jól megrendezve. Pedig sok dolog eleve adott. Grandiózus látvány, felfokozott érzelmek, lassított felvételek zászlókról... Tipikus hollywoodi háborús mozi pörög a vásznon, az ebből fakadóan didaktikus, "szájhúzós" pillanatok fölött pedig eleinte még egész könnyű szemet hunyni...
Mert hát a casting is kifejezetten érdekes. Hugo Weaving apa-figurájának vannak a leghitelesebb pillanatai, Vince Vaughn kiképzőtisztje kellően agresszív és meglepően humoros. Adrew Garfield Desmond-ja pedig már-már Forest Gumposan naív, éppen ezért (ennek ellenére?) kedvelhető. A romantikus szál csak oda van kenve, de legyünk elnézőek, hiszen itt a háború a lényeg. Abból pedig kapunk jócskán a film utolsó harmadában.
Már csak a megrázó csatajelenetek miatt is érdemes megemlíteni Spielberg mesterművét. Amikor ugyanis Gibson kamerája kiszabadul a csatatérre, a Ryan közlegény megmentésének háborús horrora sejlik föl előttünk. Aztán ez a horror nagyon hamar rajzfilmszerűen eltúlzott őrületté válik. Dehát ilyen a háború - gondolod most magadban és igazad van. Mégis, a bajtársa megcsonkított testét páncélnak használva előretörő, felajzott jenki nem rettenetes, sokkal inkább komikus.
Ehhez vedd még hozzá, hogy ez a film - eredeti ígéretével szemben - nem Desmond Dossról, a Krisztus tanításait követő fegyvertelen katonáról szól. A vidéki suttyóról, aki emberfeletti erőfeszítések által mentette ki bajtársait egy teljesen kilátástalan helyzetből. Gibson arra használja Doss életének elképesztő eseményeit, hogy keresztény propagandafilmet forgasson. Felesleges itt bárminemű objektivitásra számítani: a barátnő modelltestű, angyali szépség, a katonák elvadult bunkók, a japán oldalon elpusztíthatatlan szörnyetegek. A hős teljesen egydimenziós. Nemes lelkű és makulátlan, valóságos csodatevő, aki egycsapásra krisztusi figurává válik a film végén. Társai vele együtt fordulnak vissza a halálos veszélybe (!), mert valahol elhagyta a Bibliáját.
Nincsen nekem különösebb bajom a giccsel, meg az elemelt pillanatokkal. A Fegyvertelen katona azért feküdte meg a gyomromat, mert a legrosszabb pillanataiban pontosan olyan, mint az utcán osztogatott jehova kiadványok illusztrációi: bárgyú és felszínes. A háború pedig alighanem nem ilyen.
