Folytatódik a kissé megkésett listázás újabb öt gyöngyszemmel!

Agymanók (Inside Out)

Mert mindenki fejében rejtőzik egy adag... Kollektív tudattalan. És a Pixar ezt a filmjét is - hasonlóan a legjobbjaikhoz - teletűzdelte azokkal az élmény-üveggolyókkal, melyekre mindannyian könnyedén rálelhetünk önmagunkban. Innentől kezdve pedig könnyű átadni magadat a tavalyi év legérzelmesebb és legintelligensebb roadmovie-jának, amely a kamaszkor küszöbén álló Riley elméjében játszódik.

Éjjeli féreg (NightCrawler)

Van valami nagyon általános érvényű abban a gátlástalanságban, amely Louis Bloomot jellemzi. A Jake Gyllenhaal által megformált tágra nyílt szemű kukkoló pszichózisa elemi undort kelt bennünk. Igazán félelmetessé pedig akkor válik, amikor rájövünk hogy tulajdonképpen nem szajkóz semmi mást, semmivel sem különb, mint az a sok-sok törtető bróker, cégvezető és manager akik mind a modern világunk szerves részét alkotják. Éjszakai féreglesünk helyszíne is éppen a siker és a csillogás fővárosa, az a Los Angeles, amely Dan Gilroy rendezőnek hála véresen valóságos pompájában tárul a szemünk elé.

Kingsman

Ha az átlagos amerikai blockbusterben akkora dinamika, lazaság és humor rejlene, mint Matthew Vaughn kémfilmjében... No de az átlagos amerikai blockbusterben fele annyi dinamika, lazaság és humor sincs, mint ebben az esszenciális kémparódiában. Lélegzetelállító, tabudöntögető akciójelenetek elegyednek azzal a tipikusan angolos eleganciával, amely jobb esetben a James Bondok báját okozta, és amit Colin Firth kisujjból hoz, nagyszerűen. Ilyen egy igazán menő közönségfilm 2015-ben.

Birdman avagy (a mellőzés meglepő ereje)

Tuti, hogy rendezők százai mozgatnának meg minden követ, hogy Emmanuel Lubezki operatőrrel dolgozhassanak. Nem is csoda. Anno már az Ember gyermekében nyújtott teljesítménye is bámulatos volt, a Gravityvel pedig végkép bebizonyította, hogy képes egészen új megközelítésbe helyezni a kameramozgás és a kompozíció fogalmát. Ezúttal Iñárritu mesternek asszisztál minden idők legjobb "színfalak mögé tekintéséhez". Ezzel párhuzamosan a Birdman egy nagyon szomorú egyéni dráma is, melyben Michael Keaton nagyszerűen ragadja meg nem csak saját de megannyi kortárs alkotó kétségeit, félelmeit, szorongását magával az alkotással kapcsolatban.

Mentőexpedíció (The Martian)

Ridley Scott - háta mögött minden idők legfontosabb sci-fi filmjei közül legalább kettővel - kifejezetten hű adaptációt készített Andy Weir űr-túlélő regényéből. S habár a film értelemszerűen kevesebbet ad a könyvnél (ott minden végletekig kidolgozott és részletes, itt minden iszonyat gyorsan történik), Matt Damon fizimiskája valahogy egészen passzol a képbe. Kissé talán hiányzik a drámai mélység (tanúsíthatom, ez éppen az írott verzióból is), de mennyire rohadt menő már, hogy egy Marson ragadt pasas józan tudós fejjel nem adja fel és a legramatyabb helyzetben is... Életben marad.

Hamarosan lezárjuk a múltat, és visszatérünk a jövőbe! :D