Tom Ford eredeti foglalkozását tekintve divattervező. Második filmje extravagáns ruhadarab lenne: az Éjszakai ragadozók ördögi bűnözőktől és vérbosszúra éhes áldozatoktól hemzseg, mint egy sötét thriller, mégis ez a tavalyi év legjobb romantikus filmje. (Persze csak ha elfogadjuk, hogy a szerelem nem feltétlenül a szappanoperák által meghatározott rózsaszín valami, hanem annál sokkal árnyaltabb és - időnként - veszélyesebb.)
Susan (Amy Adams) relatíve sikeres művész. Polgárpukkasztó bemutatóján lelkesen tapsolnak a felső tízezerhez tartozó vendégek. Élete fényűző és üres, maga a rideg elegancia. Párja elhidegült tőle, munkájával elégedetlen, kétségünk sem lehet afelől, hogy rossz mederben folynak a dolgai. Csomagot kap volt férjétől, benne egy kézirat, Susan-nak ajánlva. Amint a nő olvasni kezd, elindul egy film a filmben. Edward (Jake Gyllenhaal) regénye egy nyomasztó bosszúsztörténet a texasi pusztában, egy család szörnyű tragédiája, ami analógiát szolgáltat kettejük kegyetlenül végződött kapcsolatához. (Susan otthagyta Edwardot egy tehetősebb férfiért.)
Szerintem az Edward regényét életre hívó alakítások adják a film lelkét. Először is Aaron Taylor Johnson, aki könnyed természetességgel lényegül át hillbilly suttyóvá. Az egyik pillanatban ártalmatlan paraszt, a következőben elemi gonoszság tör elő belőle. Jutalomjáték ez neki, de nem csak ő kap baromi jó lehetőségeket. A mindig zseniális Michael Shannon tüdőbeteg nyomozója majdnem éppen annyira elborult pszichopata, mint ő.
A Nocturnal Animals első látásra is jól néz ki, idővel pedig képi univerzuma egyre több új réteggel bővül. Logikus és egyszerű vizuális koncepciót követ a direktor, ez pedig segíti a befogadást. A történet kacifántos síkjai látványosan elkülönülnek, egy darabig a jelen luxuskörnyezetének hideg szürkesége és a regénybeli Texas fülledt, "sárgás" világa váltakozik, melyhez később egy harmadik sík, a múlt csatlakozik be élénk színeivel. Ez a tálalás egyeseknek bosszantóan egyértelmű vagy túlságosan "művészkedős" lehet, de Ford célja ennél a filmnél nem a "nagy megfejtés", hanem az említett bosszú-analógia végigvitele.
Ezt pedig baromi jól csinálja! Könnyű az azonosulás Susannal, vele együtt éled meg a regény libabőrztető eseményeit, de betekinthetsz a múltjába is. Érted és érzed, mennyire megbánta, hogy véget vetett a kapcsolatának Edwarddal. És ekkor jön még a vége, egy rohadt nagy koppanás... De erről talán később. Olyan hullámvasút az Éjszakai ragadozók, amit ha végignézel, teljesen kifacsarva érezheted magad érzelmileg. De hát ilyen a szerelem is, nem igaz?