Kosaras hasonlattal élve a Marvel csont nélküli hárompontosokkal abszolválja filmes univerzumépítésének második fázisát. Amerika kapitány és Thor mára éppen olyan népszerűségnek örvendnek, mint Vasember, történeteik sablonerdejébe pedig egyre több néző veszik bele kéjes élvezettel találgatva, mi lesz a stúdió következő nagy húzása. Még így is igen kockázatos döntésnek tűnt a szuperhősvilág kibővítése egy újabb, messzi-messzi galaxis történéseivel. Amelyben egy humanoid fa randalíroz. A vállán egy fegyverszakértő mosómedvével. Hallottál már ekkora hülyeséget? Ugye máris sejted, hogy imádni fogod?
Első blikkre tényleg kockázatos ötlet százhetven millió dollárból egy kvázi réteg-képregény alapján űroperát készíteni, a Marvel hiperhajtóművei viszont maximális teljesítménnyel léptek működésbe. Szemtelenül kemény reklámhadjárattal mutatták be a remekül castingolt stábot, rendezőnek pedig ezúttal megtettek egy faszit, akinek egy korábbi filmjében vérszívó csigák támadnak egy kádban fürdőző nőre… No de nincs kecmec, hiszen – mint írtam – itt most a beszélő mosómedve és a humanoid fa esete forog fönn.
A végeredmény valami olyasmi lett, mintha Az ötödik elem (még) harsányabb, színesebb és persze családbarátabb verzióját néznénk. Egy önfeledt, laza sci-fi-kaland, melyben a tét éppen akkora, mint bármelyik Marvel filmben (minimum egy planéta pusztulása), a végkifejlet felé vezető út pedig szintén ismerős: „ha ő előbb kaparintja meg azt a kicsi, ősi világító vackot, mint mi, mindennek vége”.
Frissességet maguk az Őrzők csempésznek a gyöngyvászonra, a szeleburdi Peter Quill (Chris Pratt) tökéletes Han Solo parafrázis, a Dave Bautista által alakított Drax (akárcsak a való életben) egy agyatlan erőember, Zoe Saldana meg zöldben is csinos (kékben is az volt). Említettem már a FÁT és a MOSÓMEDVÉT? Hát igen, Vin Diesel (Groot) és Bradley Cooper (Rocket) viszik a showt, ahogy azt előzetesen elvárhattuk. Igazán félelmetes gonoszt ezúttal sem sikerül a hősökkel szembe állítani (cseppet jobb a helyzet, mint a Thor: Sötét világ esetében volt), habár a rajongóknak odadobott csontként végre teljes valójában feltűnik a Föld leendő „nemezise”, Thanos (Josh Brolin) és zavarbaejtő mosolya, ám ő egyelőre csak a háttérből mozgatja a szálakat.
James Gunn - aki időközben a második rész rendezőjévé is vált - talán legnagyobb teljesítménye, hogy filmjében a humor éppen akkora hangsúlyt kap, mint az akció. S habár azt gondolhatnánk, ilyen karakterekkel könnyű komikus helyzeteket teremteni, mélázzunk el egy pillanatra, hányféleképpen ronthatták volna el, tehették volna antipatikussá ezt az egész őrült maszlagot. Higgyetek nekem, sok.
Azt mondanom sem kell, hogy a trükkök rendben vannak, ami pedig még nagyobbat dob az élményen, az a Star Lord walkmenjén megtalálható (és így tökéletesen a sztoriba épülő) zenei válogatás olyan klasszikusokkal, mint a Hooked on a feeling a Blue Swede-től. Ezekre a melódiákra öröm csak magába roskadó űrállomásokat és gépfegyveres mosómedvéket nézni!
Bár a magyar premier két hetet csúszik, az első néhány nap nézettségi adatai alapján megnyugodhatnak a fejesek: a Marvel-DC kosármeccsen előbbinek sikerült úgy elhúznia, hogy Batman és Superman talán még együttes erővel sem fogják tudni egykönnyen behozni a lemaradást (színvonalban és bevételben egyaránt). Esetleg majd Wonder Womannel szépítenek. De azt se feledjük, hogy jövő májusban érkezik az Avengers: Age of Ultron. Popcornt elő, baromi hosszú lesz még a meccs.
